2013. március 29., péntek

Szivárványhányás


Szóval, ott tartottam, hogy amikor beírtam a dátumot, akkor rögtön leesett, miért mondogattam folyton azt Mr. A-nak, hogy valamit elfelejtettem. Valamit elfelejtettem.
Az agyam annyira nem, de a testem annál inkább.

Ültem a puffon, és rögtön semmivé foszlott pillanatnyi nyugalmam. Számolgatni kezdtem, gondolkodni kezdtem, és rájöttem, hogy az égiek direkt azért teremtettek meg, hogy szórakozzanak velem.
Mint valami bio-játékfigura.

Nincs eget verően nagy gond. Gondoltam én. Csak hét nap.
Egy hét. Mi az?
Egy hét alatt némelyek egy komplett világot építettek fel, ha hihetünk a pletykának.


Onnantól kezdve nem volt megállás. Az agyam szüntelenül kattogott.
Gyerekem lesz! Meg egy halom olyan mondat jutott még az eszembe, amit nem írnék le szívesen, hátha nem mindenki örül a káromkodásnak.

Rám tört a menekülhetnék.
De akárhova mentem, mindenhol olyan emberekbe botlottam, akik babakocsit tolnak. Karjukon cipelik csemetéjüket. Kettő az egyben nők. Anyák, akik kézen fogva sétálnak gyerekeikkel.
Eszembe jutottak családom nőtagjai.
Nők, akik versenyt szülnek, de gyereket nevelni nem tudnak. A barátnőim, akiknek minden vágya, hogy fiatal anyák legyenek… vagy legalábbis, énjük akkor fog kiteljesedni, ha nagy pocakkal tolatni kezdenek.
S végül Rita is felhívott. A világegyetem legsötétebb pontja megkérdezte, hogy átmennék-e hozzá, hogy megnézzem az új jövevényt.
nem. nem! Nem! NEM!

Anyák, akik ugyanolyanok maradtak. Anyák, akik belül sírnak, kifelé boldogságot színlelnek. Anyák, akik korábban uralkodtak másokon. Anyák, akik más életet élnek, amikor senki sem figyel oda.
S végül azok az anyák, akik kitüntetést érdemelnének minden nap.
Áh, én erre nem vagyok felkészülve lelkileg, érzelmileg, fizikailag, de ami számomra fontos, anyagilag.

Az első adandó alkalommal, amikor hozzájutottam a heti apanázsomhoz, rohantam a Rossmann-ba, hátha találok megnyugtató vigaszt.
Szerintem mindenki hülyének nézett, mert vagy fél órán keresztül álltam a pultnál, és nézegettem, hogy látszólag két tök ugyanolyan teszt közül, az egyik miért kerül száz forinttal többe. Azóta sem jöttem rá, de hatott rám a gyógyszerészet pszichológiája.
Megvettem a drágábbat.

Az égiek újfent remekül mulathattak rajtam.

Olvasgattam, barátkoztam a dobozzal.

Aztán beavattam Mr. A-t a nagy tervbe. Felmerült egy csomó, mi van akkor, ha. Ő hajtogatta, hogy de biztos nem. De biztos nem. Gyógyszert még nem szedek, de vigyázunk addig is.
Ám az ördög velem nem alszik.
Jobb résen lenni.



Minden mesében a boszorkány anyakép. A gonosz mostoha. A genyó tündérkeresztanya, és hasonlók. Megátkozzák őket, elgurul a gyógyszerük, és jönnek mérgezett fésűvel, mézeskaláccsal, vagy rokkával. A szuperhős gyerekek meg legyőzik. Nem cinkes ez?
Úgyértem, az apa istenkép. Az anya meg boszorkány. S, ha nem is akarna az lenni, akkor jönnek a gyerekek, és kemencébe dobják.
Megeszik a házat, kiköpik az almát.
A gyerekek gonoszak.

Na, körülbelül ilyen fordulatszámon pörögtem, amikor már egy napja nem tudtam pisilni. De komolyan. Minden nap, huszonhat éves koromra, iszom a vizet. Napi 2-3 litert. S mi van? Nem tudok elszakadni a kétbetűstől. De most, amikor kellene, akkor hiába iszok, semmi sem jön!

Amikor nem sikerült, akkor felhívtam Mr. A-t, és csak röhögött. Én is magamon.

Aztán már egyre csúnyább dolgok is az eszembe jutottam. Ritkán csináljuk, és gumival, és még akkor is célba talál. Valami varázssperma bujkál benne, amihez minimum kriptonit-kondom kellene…?!

Az Úr a nyolcadik napon port törölt szerintem, s azóta is így tesz minden nyolcasnál. Én még mindig vártam a csodát.

Szemeztem a teszttel, mint kisgyerek a vécével, amikor először pisil bele. Megittam két kávét, egy pohár kólát, egy energiaitalt, vizet és teát. Valamikor csak kifakad a hólyagom.
Fél nappal és tíz körömmel később megtörtént életem leghosszabb tíz másodperce.

Azután három percet várni kellett. Komolyan, vizsgánál nem vagyok ennyire kész.
Aztán vissza a fürdőszobába. Fél szemmel kutattam a dolog után, lassan emeltem fel. Drámai zene, lélegzet visszafojt, és les.
Egy csík.
Negatív! Juhé!



Egész nap pörgős zenét hallgattam. Felhívtam Mr. A-t az eredménnyel, aki még mindig kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő tudta.

Aztán beültem este egy kád vízbe. Forróba. Kint hideg van, minek zuhanyozzak?!
Mr. A hozott nekem pálinkát. Kaptunk a kollegájától egy üveggel, és hát… meg kell előzni a fránya náthát.
Ültem a kádban, fejemet hátra vetve, és ellazultan.

Gondolkodtam, hogy milyen lenne? Képes lennék felnevelni egy gyereket? Tudnám szeretni? Jó anyja lennék? Mennyire változtatna meg? Mennyire lennék más?

2 órával később Mr. A kopogott, hogy most már ő is fürdeni akar.
Felrezzentettem magam, lábbal kihúztam a dugót, és ahogy megmozdultam, láttam... tiszta Pszichó. :D 


Végül is, ha nem pörgök ezerrel, és nem idegeskedem, nem dühből tornázom, akkor zsebben maradt volna az ötszáz.
Amikor pedig felhívtam Lindát, akkor egyből azzal kezdte, hogy "én megmondtam".
Ő megmondta.
Én meg már tudom. :D

10 megjegyzés:

  1. Ismerős helyzet. Nekem egyszer 2 hetet késett, de az utolsó héten olyan volt, mint egy elmebeteg. Sőt, az is voltam. Megállás nélkül dühöngtem, vagy épp rám jött a reszketős fázis és akkor lettem biztos benne, hogy első adandó alkalommal megválok az anyaság képességétől. A teszt megvolt, negatív, de míg meg nem jött nem életem legnagyobb idegességét éltem át.

    Utána és is olyan voltam mint egy elme roggyant, egész nap csak röhögtem. :D

    Egyébként az mondják, hogy akkor szabad gyereket vállalni, illetve akkor biztos a dolog, ha legalább 1 éve áhítozol rá minden idegszáladdal. :)

    VálaszTörlés
  2. Körülbelül hasonló helyzet.

    Nem áhítozok. Egy kicsit sem áhítozok. Konkrétan, úgy érzem, hogy anya-gén nélkül születtem. :)

    Azért is stresszeltem rá, mert mondom, ne mááááár! De nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor hasonlítunk. Nem értem miért kell mindig leszólni azokat, akiknek a háta közepére sem hiányzik a gyerek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szinte mindenhol azt tolják a nők/lányok képébe, hogy az dolgod, hogy gyereket szülj.

      Barátnőmnek van egy olyan mániája, hogy havonta kétségbeesik, mert terhes. Legalább fél-1 éve szed fogamzásgátlót, amit eredetileg gyógyszer mellé kell szednie (orvos mondta neki: ha megerőszakolják 100%, hogy sérült gyereke születik, kedves orvos. :D), amit nem is bán, hisz nagyon szexmániás. Tőle minden hónapban azt hallom, hogy tényleg terhes, és amíg meg nem jön neki, ezt kell hallgatnom. :D

      Tudom nem feltétlen ide tartozik, de vicces. :D

      Legalább legközelebb, nem is tudom jobban "figyelsz". :)

      Törlés
    2. Barátnőd is érdekes lehet.
      Szerintem a második ilyen pánikom volt az elmúlt húsz évben. Azért felelőtlen nem vagyok.

      Nézd, ez egy olyan dolog, hogy mindenki akkor és annyit szül, amennyit és amikor szeretne. Ezzel nincs semmi baj. Azzal sem, hogy ebben látja saját maga kiteljesedését, de ne szeresse megmagyarázni nekem, hogy én nekem miért kellene. Mert 16 éves korom óta azt hallgatom, hogy majd meglátom, hogy kelleni fog, meg ekkor meg akkor eljön majd ez a pillanat. Azóta is várom, de nem jött még. Se nálam, se a páromnál.
      Alapvetően jól kijövünk a gyerekekkel, de a saját momentán (és még jó pár évig) elképzelhetetlen.

      Törlés
  3. Hát vagy eljön a pillanat hogy akarod, vagy nem. Szerintem ez tutifix :-D

    Egyébként szerintem ez igy van akkor is ha babát akarsz, csak fordítottak az érzések. Késik a menzeszed, mert bemagyarázod a tüneteket, tök izgulsz, biztos az, vársz napokat, nem jön meg, megveszed a tesztet, megcsinálod, negativ, és megjön a menzeszed.

    Egy jó tanács, nyugodtan vedd meg a legolcsóbb tesztet. Nekem régen volt 100 forintos is, ami csak az a belső csik volt, mindenféle flancos műanyagboríás, és design nélküli. Teljesen megbízható bármelyik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt nem mondom, hogy soha nem lesz. D momentán több okom van a nemre, mint az igenre. Tudod, hisz írtam a múltkor a fő okról. :)

      Csak az zavar, hogy mindig azt mondják a családom nőtagjai, hogy majd így meg úgy fogok vélekedni egy bizonyos korban. Most a 28 az új mágikus szám. Eddig a 24-5 volt, de azt bebukták.

      A naptárig nem jutott eszembe. De a stressz és a túlzott erőltetés számlájára írtam most ezt. Legközelebb figyelek.
      Remélem, legközelebb akkor kell majd teszt, amikor már tervbe lesz véve... majd... egyszer... :D

      Törlés
  4. nos, az utolsó kép...epikus! :D jobbat nem is választhattál volna ;)

    én még elég fiatal vagyok,de az anyai ösztönök eléggé bennem vannak, csak hát először egzisztencia teremtés, nem szabad a semmire szülni...szóval én meg pont azt várom, hogy mikor lesz egy normális melóm, ami mellett tudok végre én is félrerakni és családot lehet alapítani. hát tuti nem az elkövetkezendő 3 évben lesz, pedig 25 évesen szívesen lettem volna már anyuka :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy vagyok vele, hogy nem apunak, a barátnőimnek, vagy akárkinek szeretnék szülni majd egyszer. Meg ameddig nem tudok neki legalább annyit megadni, amennyi nekem megvolt, addig fölöslegesnek érzem.

      A babák és a gyerekek szeretnek, de egyelőre még nem jött meg a késztetés.

      Törlés
  5. kb ugyanez pörgött le nálam úgy másfél hete.még meg is írtam :D
    de mivel mindketten pozitiv véget értünk,jót nevettem így ismeretlenül is magukon.
    én sem értem mi a fene van a mai világgal.miaz h kell???nem kell gyerek.kényszerből,meg szocpolért??kész röhej.aztán lakhatunk a párom szüleinél....majd lesz baba,ha ott tartunk.óvatos tippem,h 10 éven belül nem lesz,pedig 24 leszek a nyáron...semmi késztetésen sincs.egy fikarcnyi se...volt egy hónapja,de meglepődtem magamon,és azóta se éreztem hasonlót....:D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy "kell", hogy elhitetik egymással az emberek, hogy de jó x idősen anyának lenni. Valaki érett rá, vagy nem, meg tud adni a gyerekének valamit, vagy nem. El kell tudni dönteni, hogy kell-e, mikor kell. Ahogy fentebb is írták. Egyszer vagy jön az érzés, vagy nem.

      Mondjuk, amikor már valamiért szülök, és az a valami nem én vagyok, akkor már régen rossz.Szerintem.

      Akárhányszor gyerekek közelében vagyok. eljátszok velük, meg foglalkozok velük, de nem érzem, hogy én is szeretnék egyet. Mr. A se nagyon.

      Törlés