2013. március 3., vasárnap

Vasárnapi brainstorming


Valahol belül éreztem, hogy ma nem szabad a gépet bekapcsolni. Néha van úgy, hogy érzem, hogy valamit nem szabad megtenni, és mégis rávisz a kényszer, aztán ott tartok, ahol.

Nem szeretnék panaszkodni, de mégis azt fogom tenni, mert úgy érzem, hogy utál az élet. De komolyan.

Személyesebb poszt következik, mint az eddigiek, és mára nem is terveztem ezt. Akit érdekel, katt a továbbra, akit nem, annak további kellemes vasárnapot.





Amit kitalálok, mire megvalósítom, kitalálja más. Ha örülök valaminek, akkor közlik, hogy ezt nem én találtam ki, vagy valaki megelőzött, más volt úttörő. Amikor úgy érezném, hogy egy kicsit is boldog vagyok, mert sikerült végre egy húsvér emberrel kommunikálnom, jön a hideg zuhany, hogy ez nem úgy van ám, még mindig nem tartasz a fejlődésben sehol. Ha akarok valamit, és mindegy, hogy a kívánásig jutok, vagy a bevonzásig, akkor is másnál landol. Ha nem is maga a dolog, de a lehetőség.

Rájöttem, hogy a sorozatos sikertelenség miatt tartok ma ott, ahol tartok. Jelsül sehol.
Nem merek semerre sem mozdulni, mert félek attól, hogy mi van akkor, hogyha ez sem rám vár, hanem másra, és csak egy újabb gyomorideggel összekötött, kipirultságig fajuló hebegés-habogás köszönt?!
Mert általában ez szokott lenni.

Nincsenek ismerőseim, nincsenek facebook-kapcsolataim, sőt, tényleges események sincsenek az életemben. A megvalósítása az álmaimnak olyan távoli, mint ide Tokió.

De tudjátok, hogy mi a legfurább?

Hogy nem tudok elmerülni az önsajnálatban. Már nem megy úgy ez sem, mint régen. Nyalogatni legalább egy percre a sebeimet, pillogni, és bőgni. Vagy hányni addig, ameddig az üres gyomrom nem fáj a rándulástól.

Ülök, és arra gondolok, hogy merre matekozzak tovább. – Mert bárki bármit is mond, még a legpozitívabb ember is összeomlik néha, és éppen nagyon tudja sajnálni magát.


 
Aztán eszembe jutott, amit múltkor mutatott Mr. A.
Banális dolog következik. Megmutatta Arnold Schwarzenegger egyik nyilatkozatát… vagy beszédét. Az élet hat szabályáról.

Itt meg tudjátok hallgatni. Aki annyira nem angolos, annak leírom, miről szól:

„Az emberek mindig azt kérdezik tőlem, mi a sikerem titka?
Az első szabály: BÍZZ MAGADBAN! De ami a legfontosabb, mélyre kell ásnod magadban! Áss mélyre magadban, és kérdezd meg magadtól, hogy ki akarsz lenni valójában? Nem mi, hanem ki. És nem arról beszélek, hogy a szüleid és a tanáraid mit akarnak, hanem te! Arról beszélek, hogy magatoknak kell kitalálnotok, mi tesz benneteket boldoggá. Nem számít, milyen őrültségnek hangozhat az embereknek. Az első számú szabály tehát, hogy bízz magadban, nem számít hogyan, vagy hogy mások mit gondolnak.
A második számú pedig, hogy: HÁGD ÁT A SZABÁLYOKAT! Annyi szabályunk van az életben mindenről. Én azt mondom, szegd meg a szabályokat! Ne a törvényt, de döntsd le a korlátokat. Lehetetlen eredetinek, vagy a saját útját járónak lenned, ha túl jó kisfiú vagy ahhoz, hogy átlépd a korlátokat. Muszáj a „dobozon” kívül gondolkodnod. Ez az, amiben hiszek mindezek után. Mi az értelme ezen a földön lenni, ha mindaz, ami szeretnél nem más, mint olyannak lenni, mint mások, és kerülni a problémákat. Az egyetlen módja, hogy valaha elérjünk valamit, az az, hogy néhány korlátot ledöntsünk.
Ez az, ami a harmadik szabályhoz vezet.
NE FÉLJ A BUKÁSTÓL! Bármi, amit valaha is megkíséreltem, mindig el akartam bukni. Szóval, nem nyerhetsz mindig. De ne félj meghozni a döntéseket. Nem ijedhetsz meg a félelemtől, vagy a kudarctól, különben soha nem fogsz beleadni mindent. Te beleadsz mindent, mert hiszel magadban, és a vízióidban. És tudod, hogy ez a leghelyesebb dolog, amit tehetsz, és a siker el fog jönni.
Szóval, soha ne félj a kudarctól!
És ebből következik a negyedik szabály, mégpedig: NE HALLGASS A ROSSZAKARÓKRA! Úgy értem, hányszor hallottad már, hogy „te nem tudod ezt, te nem tudod azt, ezt még soha sem csinálták”. Imádom, amikor valaki azt mondja, hogy ezt még soha senki nem csinálta, mert ez számomra azt jelenti, hogy ha megcsinálom, én leszek az első, aki megcsinálta! Ne is figyeljetek azokra, akik azt mondják, nem lehet. Én soha nem hallgatok a nemre! Én mindig csak magamra hallgatok, és azt mondom, igen, te meg tudod csinálni!
És itt jön az ötös számú szabály, amely mind közül a legfontosabb. DOLGOZD KI A BELED! Ne hagyj követ felfordítatlanul. Mohammed Ali, aki az egyik nagy hősöm, és a 70-es évek egyik nagy koponyája volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy mennyi felülést tud csinálni, azt mondta: „nem számolom a felüléseket, én csak akkor kezdem számolni, amikor már fáj, amikor már nem bírom tovább, na ekkor kezdem számolni, mert ez az, ami igazán számít. Ez tesz téged bajnokká. Ez a módja mindennek. Nincs fájdalom, nincs növekedés.
Nos igen…
Bulizás, hülyülés…
Valaki valahol, ez idő alatt is keményen dolgozik. Valaki egyre okosabb lesz, és valaki nyer. Csak, hogy tudjátok. Nos, ha te is nyerni akarsz, abszolúte nincs más módja, mint a kemény és megfeszített munka. Egyik szabályom sem fog működni, hacsak nem teszel érte. Mindig rájövök, ha egy nap 24 órából áll, akkor ha 6 órát alszol, marad még 18 órád. Nos, én tudom, hogy sokan közületek azt mondják: „Egy pillanat! Én 8 vagy 9 órákat alszom.” Nos, azt ajánlom, aludjatok gyorsabban.
És a hatodik szabály, ami szintén nagyon fontos. Az a VISSZAADÁS. Mindegy, milyen utat jártál be az életedben, mindig találnod kell időt arra, hogy valamit visszaadj. Valamit a közösségnek, valamit a városodnak, vagy az országodnak. Hadd mondjak valamit. Elérni az emberekhez, és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam.
Emlékezz hát a hat szabályra:
BÍZZ MAGADBAN
DÖNTSD LE A KORLÁTOKAT
NE FÉLJ A KUDARCTÓL
KERÜLD A NEGATÍV EMBEREKET
DOLGOZZ KEMÉNYEN
és
VALAMIT MINDIG ADJ VISSZA”

Nesze neked agykontroll meg pszichológusok!

A hatodikat időről-időre ignorálni szoktam. Az számomra egy kicsit amerikai beállítódás kérdése, mert mondjuk elégedett nem vagyok azzal, hogy másoknak segítek. Mikroszinten még csak-csak tud melegséget okozni a szívemnek (ameddig ezzel vissza nem élnek), de makroszinten nem.
Amúgy van benne valami, ha jobban belegondolok.

Nem szeretnék nagy szavakat használni. Arnold már megtette helyettem. El kell kezdjek mindezen dolgozni. Egy-kettő magától folyamatban van már, viszont a „bízz magadban” és a „ne félj a kudarctól” még nem megy.

Jövő héten konfliktuskezelési tréninem lesz. Inkább valami dühkitörés-tréning vagy pánikoldás kellene nekem. Már előre idegnulla vagyok attól, hogy színészkednem kell, és sok ember előtt szerepelni.

No, csak jelezni akartam, hogy létezem és élek, de most megyek, és kidolgozom a belem a bomba testért, amit akarok.



Hasta la vista, bébik.

4 megjegyzés:

  1. Hehehe... a jó öreg Arnie.

    Egyet értek veled a post kezdetében. Annyit lefelejtettél szerintem, hogyha kitalálod, mi akarsz lenni, akkor hirtelen mindenki az akar lenni, vagy telített lesz a piac. :S

    Visszaadás. Nekem eddig is sokat adtál, főleg a régi oldallal, és nézd meg. Mások lelopják, kicsinosítják, és akinek több ismerőse/olvasója van, isteníti, és te hol vagy?

    Nyugi, egyszer neked is bejön a tuti. Én tudom. :D:D:D

    Ditta

    VálaszTörlés
  2. Jah, tényleg elfelejtettem. :)

    Kösz, de ez momentán nem nyugtat meg.

    VálaszTörlés
  3. Velem az szokott lenni, hogy mindenkinek megcsinálok mindent, amit kér, viszont, amikor én kérem, akkor sehol senki.
    Alárendelem magam még a munkahelyemnek is, és egy szép napon arra ébredek, hogy mindenki rajtam tapos.

    Ha kérek valamit, annak a másik fejében nincs foganatja.

    Szóval, igen. Life hates me!

    Emma

    VálaszTörlés
  4. Oh, ezzel nem vagy egyedül.

    Kicsit néha olyan az egész, mintha a "hülyéknek" szerencséje lenne, a többiek meg kaparják nekik a gesztenyét.

    Amúgy, általában, én talpalok mindenkinek mindenért, amit meg én kérek, az jobb esetben napokat, heteket várat magára... vagy meg sem érkezik.

    VálaszTörlés